Közös marhahús lábak. Account Options

Az értékelés fő indítéka a húsételek viszonylag ritka volta. A húsfogyasztás mértékéről Mo. Az évi fejenkénti átlagfogyasztás az as évek első felében 28,8 kg ben 57,6 kg.

Ember a természetben - 5. osztály | Sulinet Tudásbázis

Az átlagnak megfelelt a birtokos parasztrétegek átlagfogyasztása, melynél magasabb volt az alföldieké. Az átlag felét sem érte el viszont az aratómunkások, summások családjainak húsfogyasztása. A két világháború közötti átlag önmagában közös marhahús lábak néhány évtizeden túl nem képezhet. Sok bizonytalansággal, de lényegesen jobban ismert a húsfogyasztás mértékének alakulása Közép-Európa nyugati felén.

Itt a fogyasztást a középkorban, egészen a Ezt követi egy igen gyorsan bekövetkezett nagyarányú és hosszan tartó visszaesés időszaka, amelyet a Azóta az iparosítással párhuzamosan folyamatos emelkedés tapasztalható, de a fogyasztás máig nem érte el a középkori szintet. Itthon a húsfogyasztás mértékének erős szociális differenciáltsága a paraszti rétegeknél századunk előtt is bizonyos, a táji arányokról és ezek időbeli alakulásáról viszont nincs több évszázados összefüggő képünk.

Az utóbbi évszázad parasztkonyhája a húsevési alkalmak, a húsállatok, a friss és füstölt hús használata, valamint a húsételek elkészítése tekintetében bizonyosan közös vonásokat mutat a korábbi viszonyokkal.

Navigációs menü

Ez az elv a gyakorlatban közös marhahús lábak jelenti azt, hogy egyes rétegek nem ettek többször húsételeket, sem pedig azt, hogy más rétegek a névadó ételhez minden húsevő napon hozzájutottak. Nem családtagokkal szemben viszont mindenki igyekezett a húsevést ez alkalmakkal megtartani, mert azt nemcsak a jómódúak bentkosztos cselédei, de pl. Az elvi megfogalmazásban éppen a közös marhahús lábak viszonylag jobban ellátott alföldi középparasztság a szerényebb.

A Dunántúlon, Felföldön a vasárnap, a kedd és csütörtök számít húsevő napnak.

marhahús - Gabonafélék

Az étkezési szokásokat vizsgáló Egyedül a Bácskában, az aratás idején volt nap mint nap húsétel, bár elvben erre másutt is törekedtek.

A téli időszakban tömörülnek azok a rendkívüli ünnepi alkalmak újév, farsang, keresztelők, lakodalmakamelyeket húsételek halmozásával ülnek meg ott is, ahol ennek tartós nélkülözés a következménye.

Húsából igyekeztek minél többet konzerválni, amely így elsősorban füstölt húsként került a konyhára. A fejet, lábat sokfelé már farsangi kocsonyának, az orját farsangi káposztába tartogatták.

39 Best közös tetkó images | Tetkó, Tetoválás, Tetoválásötletek

A marha, borjú igen széles paraszti rétegek számára olyan érték volt, amelyet étkezés vashiányos vérszegénység és ízületi fájdalmak nem vághattak. Ugyanezek ilyen húst kevéssé vásároltak. Aki tehette, főként nyáron vette, mások évszámra nem ettek. Bár elvben éppen az értékes marhahús a legparádésabb paraszti étkezés, a lakodalom leveshúsa, gyakorlatilag sokszor ebbe is csak tyúk került.

A sertés és marhahús fogyasztásának arányában sokkal kiegyenlítettebb, majdnem azonos képet mutató országos statisztikák magyarázata a nem őstermelő rétegek és legfeljebb a jómódú parasztság lényegesen magasabb marhahúsfogyasztásában rejlik.

Húsérlelő a Tornácosban

Tájilag jellemző, a jómódú parasztság társadalmi körének átlagában is magasnak mutatkozó marhahúsfogyasztást figyeltek meg ennél a rétegnél századunk elejéig az alföldi extenzív állattartó körzetekben. Hasonló jelenség az előző századokban is elsősorban itt lehetett jellemző és korántsem volt általános. A juh elsősorban friss húsként került a konyhára, bár füstölése sem volt jelentéktelen.

A fő vágási időszak ősztől közös marhahús lábak téli disznóölésig tart. A merinó fajták tenyésztésének virágkora idejére van olyan rekonstrukció, amely kisebb Pest m.

Hozzászólások

Ilyen arány azonban tényként kezelve sem általánosítható az illető korszakban. A baromfifélékből a parasztkonyhán elsősorban tyúk szerepelt, hízott kacsa, liba jóval ritkábban.

A közhiedelemmel ellentétben tyúk sem állt korlátlanul rendelkezésre. Az alföldi tanyás gazdálkodás baromfinevelésben kiemelkedő körzetében ez az előnyös helyzet az étkezésben is kifejezésre jutott. A baromfi a konyhán friss hús; liba füstölése – közös marhahús lábak szektáktól eltekintve – csak a húsfélével legrosszabbul ellátott vidéken pl. Kászon volt szokásos. A vadhús a paraszti táplálkozásban alkalmi volt; választéka egészen alacsonyan, a varjúnál, pelénél, sündisznónál kezdődött és a fogolyig, túzokig, szarvasig, vaddisznóig terjedt.

A nagy testű túzok olyan váratlan húsérték, amit füstölve is tartósítottak. Az összesen is csekély számú ételforma közül kettő-három az, amelyben a füstölt és friss hús döntő többségét elkészítették.

Tartalomjegyzék

Egyaránt ünnepi és hétköznapi húsétel, melyet nem a kevés számú főzelékféle váltogatása, hanem a sokféle ízesítés tett változatossá. A közülük ma már csak Erdélyben gazdag választékú, kerti és vadon növő füvekkel, magjukkal, gyümölcsökkel való ízesítés korábban más országrészekben is általános volt. Ünnepi szerepe hangsúlyosabb a friss marha- és baromfihúsból készült tiszta húslevesnek. E húsféléknek többnyire nem is volt más önálló elkészítési módja.

Az egytálétel és a húsleves forma, vagyis a főzés a hús uralkodó elkészítési módja. Ez is csak friss húsból készíthető.

Legbecsesebb juhból, marhából, már kevésbé a sertés- és tyúkhúsból. Erdélyi rokona a tokány. A sült hús a régi parasztkonyhán jóval ritkább.

A hasított vágás

A közös marhahús lábak szó a népnyelvben kisebb-nagyobb színhúsdarabokat jelent elsősorban és nem meghatározott elkészítési módot. A disznóhús-pecsenyéket legtöbbször megfőzték. Nagyobb darabot, egész állatot a nagy kenyérsütő kemencében megsütni bajos is lett térd radiográfia rheumatoid arthritisben, ilyesmit szórványosan, a lakodalom fényének emelésére próbáltak, amikor a levesben főtt tyúkokat kemencébe téve pirították.

Igazi sült húst zárt sütőtérben a jobb módúak hízott kacsából, libából, olykor malacból készítettek, hozzá való ovális cseréptepsiben. A Kisalföldön e célra helyenként kis hússütő kemencék is épültek.

Egyébként a parasztkonyhán ritkán sütöttek friss disznóhúsból, juhhúsból tűzhelyre állított edényben kisebb közös marhahús lábak. A gyorsabban elkészülő hurka, kolbász sütése viszont természetes dolog volt.

Általános állattenyésztés

A sült húsételek hiánya magyarázza a vásári lacikonyhák népszerűségét. A lakótér nyílt tüzelőjéhez Erdélyben gyakran csatlakozott háztartási felszerelésként fém hússütő nyárs. Juhhúst, disznóhúst, baromfit húztak rá, a kisülő zsírt hideg puliszkára csepegtették. Bár a nyárson sült hús a parasztkonyhának is regionális jellegzetessége, az ilyen csemege nem volt gyakori.

Egyébként húst szabad tűznél nyárson, rostélyon, ill. A befogott vadak húsát az asszonyok otthon a háziállatokéhoz hasonlóan, főként húslevesnek, ill.